A teljesen kihűlt tört krumplit egy nagyobb tálba teszem. Ha a burgonya már korábban kapott sót, ezt figyelembe veszem, és csak annyit adok hozzá, amennyire szükség van.
Először 15 dkg finomlisztet szórok a krumplihoz, majd röviden összedolgozom. Ha a tészta még túlságosan lágy és nehezen kezelhető, apránként adok hozzá további lisztet.
Nem gyúrom hosszan, csak addig dolgozom vele, amíg összeáll. A jó tészta puha, kissé tapadós lehet, de lisztezett deszkán már könnyen nyújtható. Ha túl sok lisztet gyúrunk bele, a kész fánk keményebb és tömörebb lehet.
A tésztát jól belisztezett deszkára borítom, majd körülbelül 1 centiméter vastagságúra nyújtom. Nem nyújtom túl vékonyra, mert szeretem, ha a fánk belseje is puha marad.
Egy pohár szájával kerek fánkokat szaggatok belőle. A pohár száját is belisztezem, így kevésbé ragad a pohárhoz a tészta. A leeső tésztadarabokat óvatosan összegyűjtöm, újra kinyújtom, majd ezeket is kiszaggatom. Közben csak annyi lisztet használok a deszkán, amennyi a nyújtáshoz szükséges.
Egy mélyebb serpenyőben vagy lábasban bő olajat melegítek, körülbelül 170–175 °C-ra. Ha nincs konyhai hőmérőnk, egy kis darab tésztával ellenőrizhetjük: az olajba téve rögtön finoman pezsegjen körülötte, de ne barnuljon meg pillanatok alatt.
A kiszaggatott tésztakorongokat óvatosan a forró olajba helyezem, és közepes hőfokon mindkét oldalukat szép aranybarnára sütöm. Egyszerre csak annyit teszek az edénybe, hogy kényelmesen meg tudjam fordítani őket, és az olaj se hűljön le túlságosan.
A megsült krumplifánkokat szűrőkanállal kiszedem, papírtörlőre helyezem, és hagyom a felesleges olajat lecsepegni.
Még melegen tálalom, amikor a külsejük kellemesen ropogós, a belsejük pedig puha.
