A finomlisztet összekeverem a sütőporral és egy csipet sóval, majd hozzáadom a kisebb kockákra vágott hideg vajat. Az ujjaimmal gyors mozdulatokkal elmorzsolom a liszttel, amíg finom, morzsás állagot kapok.
Ezután hozzáadom a porcukrot, a fél citrom reszelt héját és a négy tojássárgáját. Gyorsan összegyúrom a tésztát, de nem dolgozom vele a szükségesnél tovább. Amint összeáll, már jó is.
A tésztát fóliába csomagolom, és körülbelül 15 percre hűtőbe teszem pihenni. Közben a kosárkaformákat vékonyan kivajazom vagy kizsírozom. A hagyományos, barázdált fémformáknál különösen figyelek arra, hogy a mélyedésekbe is jusson egy kevés zsiradék.
A lehűlt tésztát enyhén lisztezett deszkán körülbelül 3–4 mm vastagra nyújtom. Olyan pogácsaszaggatóval vagy pohárral vágok belőle köröket, amelyek valamivel nagyobbak a kosárkaformák felső átmérőjénél.
A tésztaköröket egyenként a formákba helyezem, majd az ujjaimmal finoman belenyomkodom. Ügyelek arra, hogy a tészta egyenletesen fedje az alját és az oldalát is. Ha valahol túllóg a forma peremén, a felesleget óvatosan eltávolítom.
A töltelékhez a tojásfehérjéket tiszta, zsírmentes tálban elkezdem felverni. Amikor már habosodni kezdenek, fokozatosan hozzáadom a porcukrot, és addig verem, amíg sűrű, fényes, jó tartású habot kapok.
A darált diót összekeverem az őrölt fahéjjal, majd több részletben, fakanállal vagy spatulával óvatosan a tojáshabba forgatom. Nem keverem erőteljesen, mert szeretném, ha a hab minél többet megőrizne a levegősségéből.
Minden tésztakosár aljára körülbelül egy teáskanál sárgabaracklekvárt teszek. A lekvár mennyiségét a formák méretéhez igazítom, mert a kisebb kosárkákba ennél kevesebb is elegendő lehet.
A lekvárra rákanalazom a diós habot. A kosárkákat nem töltöm egészen a peremükig, mert a töltelék sütés közben megemelkedik, és ha túl sok kerül bele, kifolyhat.
A megtöltött formákat egy nagyobb tepsire sorakoztatom, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, alsó-felső sütéssel.
Körülbelül 18–20 percig sütöm őket. Akkor jók, amikor a tészta széle aranybarnára sült, a diós töltelék teteje pedig szintén szép színt kapott, és már nem nyers, nedves hab. A pontos sütési idő a kosárkaformák méretétől, anyagától és a sütőtől is függhet.
Ha a diós töltelék teteje túl gyorsan barnulna, miközben a tészta még nem sült át, kissé mérsékelem a sütő hőmérsékletét.
A diós hab sütés közben kissé megemelkedhet, majd hűléskor valamennyit visszaeshet. Az sem baj, ha a teteje enyhén megrepedezik, ez ennél a tölteléknél előfordulhat.
A megsült kosárkákat kiveszem a sütőből, de nem próbálom azonnal kifordítani őket. Hagyom annyira hűlni, hogy már ne legyenek törékenyen forrók.
Ezután óvatosan megpróbálom kiemelni őket a formákból. Ha valamelyik nem mozdul könnyen, nem feszegetem, hanem hagyom tovább hűlni. A hagyományos fémformákból van, amikor langyosan, máskor teljes kihűlés után könnyebb kiszedni a süteményt.
A kosárkákat rácson hagyom teljesen kihűlni, majd tálalás előtt kevés porcukorral megszórom.
