Régen egy lakodalmas süteményes tálról ritkán hiányzott a diós kosárka. Ott sorakozott a többi aprósütemény között, és sokszor már napokkal az ünnep előtt elkezdték készíteni.
Én most omlós, vajas tésztából készítettem, az aljába egy kevés sárgabaracklekvár került, fölé pedig fahéjas, diós hab.
Szeretem, amikor a kosárka tésztája vékony, a töltelékből viszont jut bele bőven. Ehhez nem kell különleges fogás, csak néhány apróságra érdemes odafigyelni. A tésztát nem szabad túlgyúrni, a diós habot óvatosan kell összeforgatni, a megsült kosárkákat pedig nem érdemes forrón kiszedni a formából.
Lakodalmas diós kosárka recept
Hozzávalók
Elkészítés
- A finomlisztet összekeverem a sütőporral és egy csipet sóval, majd hozzáadom a kisebb kockákra vágott hideg vajat. Az ujjaimmal gyors mozdulatokkal elmorzsolom a liszttel, amíg finom, morzsás állagot kapok.
- Ezután hozzáadom a porcukrot, a fél citrom reszelt héját és a négy tojássárgáját. Gyorsan összegyúrom a tésztát, de nem dolgozom vele a szükségesnél tovább. Amint összeáll, már jó is.
- A tésztát fóliába csomagolom, és körülbelül 15 percre hűtőbe teszem pihenni. Közben a kosárkaformákat vékonyan kivajazom vagy kizsírozom. A hagyományos, barázdált fémformáknál különösen figyelek arra, hogy a mélyedésekbe is jusson egy kevés zsiradék.
- A lehűlt tésztát enyhén lisztezett deszkán körülbelül 3–4 mm vastagra nyújtom. Olyan pogácsaszaggatóval vagy pohárral vágok belőle köröket, amelyek valamivel nagyobbak a kosárkaformák felső átmérőjénél.
- A tésztaköröket egyenként a formákba helyezem, majd az ujjaimmal finoman belenyomkodom. Ügyelek arra, hogy a tészta egyenletesen fedje az alját és az oldalát is. Ha valahol túllóg a forma peremén, a felesleget óvatosan eltávolítom.
- A töltelékhez a tojásfehérjéket tiszta, zsírmentes tálban elkezdem felverni. Amikor már habosodni kezdenek, fokozatosan hozzáadom a porcukrot, és addig verem, amíg sűrű, fényes, jó tartású habot kapok.
- A darált diót összekeverem az őrölt fahéjjal, majd több részletben, fakanállal vagy spatulával óvatosan a tojáshabba forgatom. Nem keverem erőteljesen, mert szeretném, ha a hab minél többet megőrizne a levegősségéből.
- Minden tésztakosár aljára körülbelül egy teáskanál sárgabaracklekvárt teszek. A lekvár mennyiségét a formák méretéhez igazítom, mert a kisebb kosárkákba ennél kevesebb is elegendő lehet.
- A lekvárra rákanalazom a diós habot. A kosárkákat nem töltöm egészen a peremükig, mert a töltelék sütés közben megemelkedik, és ha túl sok kerül bele, kifolyhat.
- A megtöltött formákat egy nagyobb tepsire sorakoztatom, majd 180 fokra előmelegített sütőbe teszem, alsó-felső sütéssel.
- Körülbelül 18–20 percig sütöm őket. Akkor jók, amikor a tészta széle aranybarnára sült, a diós töltelék teteje pedig szintén szép színt kapott, és már nem nyers, nedves hab. A pontos sütési idő a kosárkaformák méretétől, anyagától és a sütőtől is függhet.
- Ha a diós töltelék teteje túl gyorsan barnulna, miközben a tészta még nem sült át, kissé mérsékelem a sütő hőmérsékletét.
- A diós hab sütés közben kissé megemelkedhet, majd hűléskor valamennyit visszaeshet. Az sem baj, ha a teteje enyhén megrepedezik, ez ennél a tölteléknél előfordulhat.
- A megsült kosárkákat kiveszem a sütőből, de nem próbálom azonnal kifordítani őket. Hagyom annyira hűlni, hogy már ne legyenek törékenyen forrók.
- Ezután óvatosan megpróbálom kiemelni őket a formákból. Ha valamelyik nem mozdul könnyen, nem feszegetem, hanem hagyom tovább hűlni. A hagyományos fémformákból van, amikor langyosan, máskor teljes kihűlés után könnyebb kiszedni a süteményt.
- A kosárkákat rácson hagyom teljesen kihűlni, majd tálalás előtt kevés porcukorral megszórom.
Mitől lesz igazán omlós a kosárka tésztája?
A jó diós kosárka egyik titka az omlós tészta. Ehhez én hideg vajat használok, amelyet először a liszttel morzsolok össze.
A tésztát csak addig gyúrom, amíg a hozzávalók összeállnak. Nem kell hosszan dolgozni vele, mert a túlzott gyúrástól a kész sütemény keményebb lehet.
A rövid hűtős pihentetés segít abban, hogy a tészta könnyebben nyújtható legyen, és ne ragadjon annyira a deszkához.
A vastagságra is érdemes figyelni. Én 3–4 mm-re nyújtom, mert szeretem, ha a kosárka tésztája vékony, és a diós töltelékből is bőven jut bele.
Ha túl vastagra hagyjuk, a kész süteményben a tészta könnyen elnyomhatja a lekvár és a dió ízét.
Hogyan készül a diós hab, hogy ne essen össze?
A töltelék alapja a porcukorral felvert tojásfehérje, amelybe darált dió és egy kevés fahéj kerül.
A tojásfehérjét tiszta, zsírmentes tálban verem fel, és figyelek arra, hogy ne kerüljön bele tojássárgája. A porcukrot fokozatosan adagolom, így könnyebben kapok sűrű, fényes habot.
A darált diót már nem habverővel keverem bele, hanem spatulával, óvatos mozdulatokkal forgatom a habba.
A diós töltelék a hozzáadott diótól természetesen nehezebb lesz, mint a sima tojáshab. Nem az a cél, hogy ugyanolyan könnyű maradjon, hanem hogy ne törjük össze fölöslegesen.
Sütés közben a töltelék kissé megemelkedik, hűléskor pedig valamennyit visszaeshet. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy elrontottuk.
Miért kerül lekvár a kosárka aljára?
A sárgabaracklekvár savanykás íze nagyon jól illik az édes, fahéjas dióhoz.
Én minden kosárka aljára körülbelül egy teáskanálnyit teszek, de a pontos mennyiség a formák méretétől függ.
A lekvárból nem érdemes túl sokat használni, mert sütés közben kifolyhat a töltelék alól. Lehetőleg sűrűbb állagú lekvárt válasszunk, amely nem áztatja el túlságosan a tésztát.
Sárgabaracklekvár helyett más, kissé savanykás lekvárral is elkészíthetjük. Szilvalekvárral például karakteresebb ízt kapunk.
Hogyan vegyük ki a kosárkákat a formából?
A hagyományos kosárkaformák használatánál az egyik legfontosabb, hogy sütés előtt vékonyan kikenjük őket vajjal vagy zsírral.
Különösen a barázdált fémformáknál érdemes figyelni a mélyedésekre, mert ezekbe könnyebben beleragadhat a tészta.
Sütés után nem próbálom forrón kiszedni a kosárkákat. Az omlós tészta ilyenkor még törékeny, és könnyen eltörhet.
Hagyom őket langyosra hűlni, majd óvatosan megpróbálom kiemelni a süteményeket. Ha valamelyik nehezebben mozdul, inkább várok még egy kicsit.
A formák anyagától és állapotától függően előfordulhat, hogy langyosan, máskor pedig teljesen kihűlve könnyebb kiszedni a kosárkákat.
Elkészíthető-e előre, és hogyan tároljuk?
A lakodalmas diós kosárka előre is elkészíthető, ezért ünnepekre és nagyobb családi összejövetelekre is jó választás.
A teljesen kihűlt süteményeket jól záródó dobozba teszem, és hűvös, száraz helyen tárolom. Érdemes néhány napon belül elfogyasztani őket, mert a lekvár nedvességétől az omlós tészta idővel puhulhat.
Ha nagyon meleg van a lakásban, inkább hűtőben tárolom, majd tálalás előtt rövid időre kiveszem, hogy ne legyenek túl hidegek.
A porcukrot csak közvetlenül tálalás előtt szórom rájuk, mert állás közben a sütemény nedvességétől könnyen eltűnhet a tetejükről.
Tipp
A kosárkák aljába ne tegyünk túl sok lekvárt. Körülbelül egy teáskanálnyi elegendő, kisebb formáknál pedig ennél kevesebb is elég lehet.
A tésztát lehetőleg 3–4 mm vastagra nyújtsuk, hogy az omlós tészta és a diós töltelék aránya kellemes legyen.
Ha több adagban sütjük a kosárkákat, a még fel nem használt tésztát érdemes hűtőben tartani. Így nem lágyul meg túlságosan, és könnyebb vele tovább dolgozni.
Szólj hozzá