A paprikás krumpli nálunk mindig ugyanazzal a mondattal kezdődött: ne főzz belőle túl sokat, mert másnapra már nem olyan.
Aztán valahogy mégis mindig akkora fazékkal készült, mintha legalább egy kisebb rokonság érkezne ebédre. Mire megpirult a hagyma és a kolbász, már mindenki tudta, hogy ebből nem lesz gyors, csendes vacsora.
A krumpli lassan megpuhult a paprikás szaftban, a nokedli pedig csak a végén került bele, de onnantól kezdve eldőlt, hogy ez már nem egyszerű köret lesz valami mellé. Ez maga volt az ebéd.
Az első tányérnál még mindenki óvatosan szedett. A másodiknál már több nokedlit keresett, a végén pedig kenyérrel töröltük ki a szaftot, nehogy bármi is kárba vesszen.
Másnapra persze maradt egy kevés. Addigra a nokedli még több szaftot szívott magába, az egész sűrűbb lett, és valahogy még jobb is, mint előző nap. Ilyenkor már senki nem emlékezett rá, ki mondta, hogy nem kell belőle sokat főzni.
Talán ezért szeretem ennyire a paprikás krumplit. Nem akar többnek látszani annál, ami, mégis mindig úgy fogy el, mintha valami ünnepi étel lenne.
Nálatok nokedlivel készül, vagy az már túlzásnak számít?
Paprikás krumpli kolbásszal és nokedlivel
Hozzávalók
Elkészítés
- A krumplit meghámozom, megmosom, majd nagyobb kockákra vágom. A vöröshagymát apróra vágom, a kolbászt felkarikázom, a fokhagymát megtisztítom és összezúzom vagy apróra vágom.
- Egy lábasban felmelegítem a zsírt vagy az olajat, majd hozzáadom a vöröshagymát. Közepes lángon üvegesre párolom, majd hozzáadom a felkarikázott kolbászt is. Pár percig együtt pirítom, hogy a kolbász kiengedje az ízét és a fűszeres zsírját.
- A lábast lehúzom a tűzről, hozzáadom a fűszerpaprikát, és gyorsan elkeverem. Ezután beleteszem a krumplit, a fokhagymát, a borsot, a köményt és a sót. Felöntöm annyi vízzel, hogy majdnem ellepje, majd visszateszem a tűzre.
- Fedő alatt, közepes lángon főzöm, amíg a krumpli majdnem teljesen megpuhul. Közben néha óvatosan megkeverem, és ha szükséges, kevés vizet adok még hozzá.
- Amíg a krumpli fő, elkészítem a nokedli tésztáját. A tojást egy tálba ütöm, hozzáadom a lisztet, a sót és annyi vizet, hogy sűrű, de szaggatható nokedlitésztát kapjak.
- Amikor a krumpli már majdnem puha, a nokedlit kanállal vagy nokedliszaggatóval közvetlenül az ételbe szaggatom. Óvatosan átkeverem, és még néhány percig főzöm, amíg a nokedli is megfő.
- A végén megkóstolom, ha kell, még sózom. Tálaláskor aprított petrezselyemzölddel megszórom.
Mitől lesz igazán jó a paprikás krumpli?
A paprikás krumpli akkor jó igazán, ha szaftos, kolbászos, és a krumpli szépen megpuhul a paprikás alapban. Ennél az ételnél szerintem a jó hagymás alap és a kolbász adja meg a legtöbb ízt.
A kolbászt érdemes a hagymás alapon pár percig lepirítani, mert a kiolvadó füstös, paprikás zsír sokat ad a szaftnak. A fűszerpaprikával viszont óvatosan kell bánni: jobb lehúzni a lábast a tűzről, úgy elkeverni, hogy ne égjen meg.
A nokedli még tartalmasabbá teszi az ételt, és a szaftot is szépen besűríti. Ettől lesz igazán laktató, házias egytálétel.
Nokedlivel vagy nokedli nélkül?
Nálunk nokedlivel készül, mert így sokkal tartalmasabb, és jobban hasonlít arra a régi, otthoni változatra, amit gyerekkorból ismerünk. Nem kell belőle sok, csak annyi, hogy kicsit gazdagabb legyen az étel.
A nokedlit akkor érdemes beleszaggatni, amikor a krumpli már majdnem teljesen puha. Így a tészta gyorsan megfő, közben pedig egy keveset sűrít is a szafton.
Ha valaki egyszerűbben szeretné, a nokedli elhagyható. Úgy is finom paprikás krumpli lesz belőle, csak kicsit könnyebb, kevésbé tartalmas változat.
Mivel érdemes tálalni?
A paprikás krumpli mellé savanyúság illik a legjobban. Csemegeuborka, kovászos uborka, almapaprika vagy csalamádé is jó választás hozzá.
Friss kenyérrel is nagyon finom, főleg ha bőven marad szaftja. Ez az az étel, ahol szinte adja magát, hogy az ember kitunkolja a tányér alját.
Frissen a legjobb, amikor a krumpli puha, a kolbász íze átjárta a szaftot, a nokedli pedig még szépen tartja az állagát. Másnap is finom marad, de melegítéskor lehet, hogy egy kevés vízzel érdemes lazítani rajta.
Szólj hozzá