A salátaleves azok közé az ételek közé tartozik, amelyek már a nevükkel képesek kettéosztani a társaságot. Van, aki rögtön tudja, miről van szó, más pedig gyanakodva kérdezi: salátából… leves?
Pedig aki ismeri, annak ebben nincs semmi különös. A fejes saláta megfonnyad a forró lében, a kapor illata lassan betölti a konyhát, a tej pedig lágyabbá teszi az egészet. Mire elkészül, már senkit nem érdekel, hogy első hallásra furcsán hangzott.
A legjobb benne talán az, hogy mindenki egy kicsit másképp szereti. Van, aki ecettel savanyítja, más citromlével, valaki melegen kanalazza, más csak jól behűtve kéri. Egyetlen fazék készül, mégis minden tányérnak lehet saját íze.
Nálunk az első kanál után mindig ugyanaz történt: aki előtte bizonytalanul nézte, még egyszer megkóstolta. A második kanálnál már nem kérdezett semmit, csak eldöntötte, kér-e még belőle.
Talán ezért szeretem az ilyen régi ételeket. Nem akarnak látványosak lenni, nem magyarázzák magukat, csak csendben megmutatják, hogy néhány egyszerű alapanyagból is lehet valami egészen emlékezetes.
Nálatok a salátaleves teljesen természetes étel volt, vagy csak felnőttként hallottatok róla először?
Salátaleves
Hozzávalók
Elkészítés
- A fejes salátát alaposan megmosom, lecsepegtetem, majd nagyobb darabokra vágom vagy tépkedem. A kaprot megmosom, és apróra vágom.
- Egy lábasban felmelegítem a zsírt, hozzáadom a lisztet, és világos rántást készítek belőle. Nem kell barnára pirítani, csak addig keverem, amíg a liszt elveszíti a nyers ízét.
- Hozzáadom az aprított kaprot, pár másodpercig átkeverem, majd apránként felöntöm a vízzel, közben simára keverem, hogy ne legyen csomós.
- Beleteszem a feldarabolt salátát, megsózom, majd közepes lángon 8-10 percig főzöm. Ennél tovább nem érdemes főzni, mert a saláta könnyen szétfő.
- Amikor a saláta megpuhult, de még nem főtt teljesen szét, hozzáöntöm a tejet. Óvatosan elkeverem, és csak egyet rottyantok rajta.
- A végén megkóstolom, ha kell, még sózom. Tálaláskor ecettel vagy citromlével savanyítom ízlés szerint. Melegen és hidegen is finom.
Videó
Mitől lesz igazán jó a salátaleves?
A salátaleves akkor lesz igazán jó, ha a salátát nem főzzük túl. Elég neki néhány perc, hogy megpuhuljon, de még maradjon egy kis tartása. Ha túl sokáig fő, könnyen szétesik, és az egész leves elveszíti azt az egyszerű, friss jellegét.
A kapor nagyon sokat ad hozzá. Nem kell belőle túl sok, de egy csokor friss kapor szépen illik a tejes, enyhén savanykás leveshez.
A világos rántás csak annyira sűríti be, hogy leveses maradjon, ne legyen főzelékszerű. Ezért elég hozzá egy evőkanál zsír és egy evőkanál liszt.
Ecettel vagy citromlével jobb?
A salátaleves ízét a savanyítás teszi igazán kerek egésszé. Van, aki ecettel szereti, mert az adja meg azt a régi, otthoni ízt. Más citromlével készíti, attól kicsit frissebb, lágyabb lesz.
Én tálaláskor savanyítanám, mert így mindenki a saját ízlése szerint állíthatja be. Van, aki csak enyhén savanykásan szereti, más erősebben.
Arra érdemes figyelni, hogy a savanyítást ne vigyük túlzásba. Először mindig keveset adjunk hozzá, aztán lehet igazítani az ízén.
Melegen vagy hidegen érdemes enni?
A salátaleves melegen is finom, főleg frissen elkészítve, amikor még érezni a kapor és a tej lágy ízét. Ilyenkor egyszerű, könnyű levesként jól működik ebédre vagy vacsorára.
Hidegen is sokan szeretik, főleg nyáron. Ilyenkor kicsit üdítőbb, savanykásabb hatású, és jól esik akkor is, amikor az ember nem kíván nehéz ételeket.
Ha marad belőle, hűtőben érdemes tárolni. Másnapra az íze összeér, de melegítéskor csak óvatosan melegítsük, nem kell erősen forralni.
Szólj hozzá