A palacsintát talán azért is szeretjük ennyire, mert szinte minden családban van egy kedvenc változata. Van, aki jó vékonyra süti, más egy kicsit vastagabban szereti, és persze a tölteléken is könnyű összevitatkozni.
Én most egy enyhén vaníliás, vajas palacsintatésztát készítettem. Tej és szénsavas víz is kerül bele, a vajat pedig már a tésztába keverem. Így sütés közben általában nem kell minden darab előtt újra kiolajoznom a serpenyőt.
A szénsavas vizet fokozatosan adagolom, mert nekem fontosabb a tészta megfelelő állaga, mint hogy az előre kimért víz minden cseppje belekerüljön.
A kész palacsinták puhák, könnyen feltekerhetők, és lekvárral, kakaóval, fahéjas cukorral vagy túróval töltve is finomak.
Házi palacsinta recept
Hozzávalók
Elkészítés
- A finomlisztet egy nagyobb keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot és egy csipet sót.
- Beleütjük a tojásokat, hozzáöntjük a tejet és az előzőleg megolvasztott, de már langyosra hűtött vajat.
- Először csak kevés szénsavas vizet adunk hozzá, majd kézi habverővel simára, csomómentesre keverjük. Így könnyebb eldolgozni a lisztet, mintha rögtön az összes folyadékot beleöntenénk.
- Ezután fokozatosan adagoljuk hozzá a többi szénsavas vizet. Mindig csak annyit öntünk bele, hogy könnyen folyó, klasszikus palacsintatészta-állagot kapjunk. Nem biztos, hogy mind a 6 dl vízre szükség lesz, ezért az utolsó adaggal különösen óvatosan bánjunk.
- Akkor megfelelő a tészta, ha a merőkanálból egyenletesen folyik, és a serpenyőt körbeforgatva könnyen, vékony rétegben szétterül. Ha túl lassan terülne, kevés szénsavas vízzel hígíthatjuk.
- A kész tésztát körülbelül 15 percig pihentetjük. Ezalatt a liszt folyadékot vesz fel, így a tészta kissé besűrűsödhet.
- Pihentetés után még egyszer alaposan átkeverjük. Ha szükséges, kevés szénsavas vízzel újra beállítjuk az állagát.
- A palacsintasütőt az első palacsinta előtt vékonyan kiolajozzuk, majd közepesen erős lángon jól felmelegítjük.
- Egy kisebb merőkanálnyi tésztát öntünk a serpenyőbe, és gyors mozdulatokkal körbeforgatjuk, hogy a tészta vékonyan, egyenletesen befedje az alját.
- Az első palacsintát érdemes próbadarabnak tekinteni. Ebből rögtön kiderül, megfelelő-e a serpenyő hőmérséklete, illetve elég híg-e a tészta ahhoz, hogy szépen szétterüljön.
- A palacsintát addig sütjük, amíg a felszíne már nem nedves, a széle kissé elválik a serpenyőtől, az alja pedig világos aranybarna lesz. Ekkor egy lapáttal óvatosan megfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük.
- A kész palacsintákat tányérra csúsztatjuk, és egymásra rakjuk. Így tovább melegek maradnak, és a széleik sem száradnak ki olyan gyorsan.
- Mivel a tésztában olvasztott vaj is van, általában nem szükséges minden palacsinta előtt újra zsiradékkal kikenni a serpenyőt. Ha mégis tapadni kezdene, egy kevés olajjal ismét vékonyan átkenjük.
- A palacsintákat ízlés szerint megtöltjük, feltekerjük vagy négyrét hajtjuk, és frissen tálaljuk.
Mitől lesz puha és könnyen tekerhető a palacsinta?
A jó palacsinta egyik titka a megfelelő tésztaállag. Nem szabad túl sűrűnek lennie, mert akkor nehezebben terül szét a serpenyőben, és vastagabb palacsintákat kapunk.
A tej és a szénsavas víz együtt biztosítja a tészta folyadéktartalmát, az olvasztott vaj pedig kellemes ízt ad neki.
A 15 perces pihentetés alatt a liszt egyenletesebben felveszi a folyadékot, így a tészta állaga is kiegyensúlyozottabb lesz.
A sütési időre szintén érdemes figyelni. Ha túl sokáig hagyjuk a palacsintát a serpenyőben, kiszáradhat, és a széle könnyebben megtörhet feltekeréskor.
A megsült palacsintákat ezért nem érdemes külön-külön szétteríteni. Egymásra rakva tovább puhák maradnak.
Miért kerül szénsavas víz a palacsintatésztába?
A szénsavas víz könnyedebbé teheti a palacsintatésztát, de ennél a receptnél a megfelelő hígításban is fontos szerepe van.
A 45 dkg liszthez 2 dl tej kerül, a folyadék nagyobb részét pedig a szénsavas víz adja.
A különböző lisztek eltérő mennyiségű folyadékot vehetnek fel, ezért előfordulhat, hogy 5 dl víz elegendő, máskor viszont közelebb leszünk a 6 dl-hez.
Éppen ezért a vizet fokozatosan adagoljuk, és mindig a tészta állagát figyeljük.
Miért kell pihentetni a palacsintatésztát?
A rövid pihentetés alatt a lisztnek van ideje felvenni a folyadékot, és a tészta egyenletesebbé válik.
Ennél a receptnél körülbelül 15 perc elegendő, nem szükséges órákig várni a sütéssel.
Pihentetés után azonban érdemes ismét átkeverni a tésztát, mert közben kissé besűrűsödhet.
Mennyi palacsintatésztát öntsünk a serpenyőbe?
Ez elsősorban a palacsintasütő méretétől függ.
Egy átlagos, körülbelül 22–24 cm átmérőjű serpenyőnél érdemes egy kisebb merőkanálnyi tésztával kezdeni, majd az első palacsinta alapján módosítani a mennyiséget.
A cél az, hogy a tészta vékonyan, egyenletesen befedje a serpenyő alját, de ne álljon vastagon a közepén.
Miután beleöntöttük a tésztát, rögtön forgassuk körbe a serpenyőt. Ha túl sokat várunk, a tészta már elkezd megszilárdulni, és nehezebb lesz egyenletesen elteríteni.
Ha az első palacsinta túl vastagra sikerül, a következőnél próbálkozzunk kevesebb tésztával. Ha viszont nem fedi be teljesen a serpenyőt, valamivel többet öntsünk bele.
Miért ragad le vagy szakad el a palacsinta?
Ha a palacsinta leragad, először a serpenyő hőmérsékletét ellenőrizzük. A nem eléggé felmelegített serpenyőben a tészta könnyebben letapadhat.
Az is előfordulhat, hogy a serpenyő bevonata már nem megfelelő, vagy egy kevés zsiradékra van szükség.
Ha fordítás közben elszakad, lehet, hogy túl korán próbáljuk megfordítani. Várjuk meg, amíg az alja megsül, és a széle könnyebben elválik a serpenyőtől.
A túl híg tészta szintén nehezebben kezelhető lehet. Ha szükséges, egy külön tálkában kevés lisztet keverjünk simára néhány kanál palacsintatésztával, majd ezt dolgozzuk vissza a teljes mennyiséghez.
Az első palacsinta alapján azonban ne változtassunk rögtön a recepten. Előbb ellenőrizzük, hogy a serpenyő megfelelően felmelegedett-e.
Mivel ebben a receptben cukor is van, a palacsinta valamivel gyorsabban barnulhat. Ha túl hamar sötétedik, vegyünk vissza kissé a hőfokból.
Mivel töltsük meg a házi palacsintát?
A frissen sült, enyhén vaníliás palacsinta sokféle édes töltelékkel finom.
Lekvárral: Sárgabaracklekvárral, szilvalekvárral vagy eperlekvárral egyszerű, régi kedvenc.
Kakaóval: Cukrozott kakaóporral megszórva, még melegen feltekerve.
Fahéjas cukorral: Kevés őrölt fahéjjal elkevert kristálycukorral vagy porcukorral.
Túróval: Cukorral, vaníliával és ízlés szerint citromhéjjal ízesített túróval.
Dióval vagy mákkal: Cukorral elkevert darált dióval vagy mákkal, akár egy kevés lekvárral kiegészítve.
A tésztában lévő cukor miatt ez a változat elsősorban édes töltelékekhez illik.
Hogyan marad puha a palacsinta sütés után?
A megsült palacsintákat érdemes egymásra rakni, nem pedig külön-külön szétteríteni.
A frissen sült darabok melege és a köztük megmaradó nedvesség segít abban, hogy a szélek ne száradjanak ki túl gyorsan.
Ha nem töltjük meg azonnal, a palacsintakupacot lazán le is takarhatjuk egy tányérral vagy tiszta konyharuhával.
Arra ügyeljünk, hogy ne süssük túl őket. A nagyon barnára, ropogósra sütött palacsintát nehezebb lesz feltekerni.
Eltehető másnapra a palacsinta?
Igen, a töltetlen palacsinta másnap is fogyasztható.
Miután kihűlt, jól lefedve vagy zárható dobozban tegyük hűtőbe. Lehetőleg 1–2 napon belül használjuk fel.
Tálalás előtt serpenyőben röviden átmelegíthetjük, így ismét puhább, könnyebben hajtogatható lesz.
A megtöltött palacsinták eltarthatósága a tölteléktől is függ. A túrós vagy más romlandó töltelékkel készült változatokat mindenképpen hűtőben tároljuk.
Tipp
Ha sütés közben azt látjuk, hogy az első néhány palacsinta után a tészta besűrűsödött, keverjük át, és adjunk hozzá egy kevés szénsavas vizet.
A palacsintasütő hőfokát is érdemes időnként ellenőrizni, mert a cukros tészta túl forró serpenyőben hamar megbarnulhat.
Szólj hozzá