A tarhonya pirításánál mindig van egy pillanat, amikor az ember azt gondolja: ez már biztosan jó lesz.
Aztán mégis kever rajta egyet, vár még fél percet, és hirtelen megjelennek benne azok a szép aranybarna szemek, amelyekért az egész megérte. Persze ilyenkor már nem lehet magára hagyni, mert a tarhonya feltűnően gyorsan tud átjutni a “még egy kicsit pirulhat” állapotból a “na, ezt majdnem megégettem” szakaszba.
Amikor rákerül a hideg víz, nagyot sistereg, mintha tiltakozna az ellen, hogy mostantól már főnie kell. Aztán csendben magába szívja a levet, megpuhul, és közben egészen más lesz belőle, mint az a száraz, apró tészta, ami néhány perccel korábban még a zacskóban volt.
A legnehezebb rész a végén jön. Elkészültnek látszik, mégsem szabad rögtön nekiesni. Fedő alatt pihennie kell egy kicsit, mert ettől lesz puha, mégis pergős, és nem áll össze egyetlen nagy darabbá.
Talán ezért szeretem a pirított tarhonyát. Kevés alapanyag kell hozzá, mégis pontosan azon múlik minden, hogy az ember mikor türelmes, és mikor nem.
Aztán amikor a tányérra kerül egy jó szaftos pörkölt mellé, rendszerint kiderül, hogy papíron ugyan köret, de a szafttal összekeverve legalább akkora szerepe van az ebédben, mint a húsnak.
Nálatok is a jól megpirult, barnább tarhonyaszemeket keresik ki először a tányérból?
Hozzávalók
Elkészítés
- Egy nagyobb lábasban először felolvasztom a zsírt. Nem kell sok belőle, 1 evőkanál bőven elég ehhez a mennyiséghez, mert a tarhonya nem attól lesz jó, ha zsíros, hanem attól, hogy szépen megpirul. Amikor a zsír felolvadt, ráöntöm a tarhonyát. Közepes lángon kezdem pirítani, közben gyakran kevergetem, hogy mindenhol egyenletesen színt kapjon.
- Eleinte világos marad, majd lassan elkezd aranybarnára pirulni. Ezt a részt nem érdemes elsietni, mert ettől lesz igazán finom, házias íze. Arra figyelek, hogy ne túl nagy lángon pirítsam, mert a tarhonya könnyen megéghet. Az a jó, ha vannak benne világosabb és barnább szemek is, de ne legyen túl sötét, mert akkor keserű lehet. Ha azt látom, hogy túl gyorsan barnul, egy kicsit lejjebb veszem a lángot.
- Amikor a tarhonya már szép aranybarna, felöntöm hideg vízzel. Óvatosan öntöm rá, mert a forró edényben hirtelen sistereghet. Először körülbelül 8 dl vizet adok hozzá, mert ez általában elég 50 dkg tarhonyához. Ha főzés közben azt látom, hogy már felszívta a vizet, de még kemény, akkor kevés vizet öntök még alá. Hozzáadom a sót, és egy kevés őrölt fekete borsot is teszek bele. Alaposan átkeverem, majd lefedem a lábast.
- Kisebb lángon főzöm tovább, hogy a tarhonya szépen magába szívja a vizet. Közben néha ránézek, de nem kevergetem állandóan, mert akkor ragacsosabb lehet. Ha túl sok víz kerül bele egyszerre, könnyebben elázik. Kb. 20 perc alatt megpuhul.
- Amikor elkészült, leveszem a tűzről, és fedő alatt még 10 percig pihentetem. Ez nagyon jót tesz neki, mert tovább puhul, de mégsem áll össze. A végén óvatosan átkeverem, és már lehet is tálalni.
MITŐL LESZ FINOM
A tarhonya akkor lesz igazán finom, ha van ideje szépen megpirulni. Nem kell sötétbarnára sütni, de az aranybarna szemek adják meg azt a pirított ízt, amitől olyan jó köret lesz belőle. A kevés zsír éppen elég hozzá. Ha túl sok zsiradék kerül bele, nehezebb és olajosabb lehet, pedig a jó tarhonya inkább kellemesen pirított, puha és ízes.
MIVEL ÉRDEMES FOGYASZTANI?
A pirított tarhonya nagyon finom csirkepörkölt, sertéspörkölt, sült csirke, fasírt, szaftos húsok vagy paprikás ételek mellé. Jól felveszi a szaftot, ezért különösen jól illik a magyaros ételekhez.
FONTOS PIHENTETNI
Ha igazán jó állagú tarhonyát szeretnék, a főzés végén mindig pihentetem. Ez az a kis lépés, amitől jobb állagú lesz a végeredmény. Fedő alatt hagyom állni körülbelül 10 percig, majd csak utána keverem át.
Másnap is finom, serpenyőben kicsit átmelegítve még kap egy kis pirult ízt. Ha marad belőle, hűtőben tárolom, és másnap köretként vagy egy kis maradék hússal összeforgatva is felhasználom.
Szólj hozzá