A vörösboros marhapörkölt nem siet sehova. Már az elején világossá teszi, hogy itt nem lesz gyors ebéd.
A hagyma lassan összeesik, a hús komótosan puhul, a vörösbor pedig beleolvad a szaftba, mintha egész nap csak erre készült volna. Időnként meg kell keverni, meg kell kóstolni, majd ugyanazzal a komoly arccal közölni, hogy még nincs kész.
Ez az étel valahogy ráveszi az embert a türelemre. Nem lehet sürgetni, mert a marhahúsnak idő kell ahhoz, hogy igazán omlós legyen, a szaftnak pedig ahhoz, hogy sűrűvé, mély ízűvé és fényessé váljon.
Közben persze a vörösbor mennyiségét is ellenőrizni kell. Egy része a lábasba kerül, a maradék pedig ott áll az üvegben, és egyre nehezebb eldönteni, vajon tényleg szükség lesz-e még rá a főzéshez.
Mire elkészül, a hús már szinte szétesik a villától, a szaft pedig úgy tapad a körethez, hogy egy cseppet sem hagy elveszni. Nokedlivel, főtt krumplival vagy friss kenyérrel is ugyanaz történik: a tányér végül teljesen tiszta lesz.
A vörösboros marhapörkölt talán ezért ünnepibb egy kicsit a hétköznapi pörköltnél. Nem azért, mert különlegesebbnek akar látszani, hanem mert már a főzése közben is arra kényszerít, hogy lelassítsunk.
Nálatok nokedli, főtt krumpli vagy friss kenyér kerülne mellé?
Vörösboros marhapörkölt recept
Hozzávalók
Elkészítés
- A marhalábszárat megtisztítjuk, majd kockákra vágjuk. Másféle marhahúsból is készülhet, én most ebből kaptam egy nagyon szép darabot. A hagymát apróra vágjuk, a fokhagymát összezúzzuk. Egy lábasban felhevítjük a zsírt, majd a húst nagy lángon elkezdjük pirítani. Addig forgatjuk, amíg minden oldala kifehéredik és egy kis színt is kap.
- Hozzáadjuk az apróra vágott hagymát, és együtt dinszteljük tovább 2-3 percig. Ekkor hozzáadjuk a fokhagymát is. Lehúzzuk a tűzről, megszórjuk a pirospaprikával, elkeverjük, majd azonnal felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a köményt, majd visszatesszük a tűzre. Lefedve, kis lángon főzzük nagyjából két órán át.
- Közben időnként megkeverjük, és ha szükséges, pótoljuk a vizet, hogy mindig legyen szaftja. Amikor a hús már szinte teljesen puha, hozzáöntjük a vörösbort, és még körülbelül 15 percig főzzük, hogy az ízek összeérjenek, a szaft pedig kissé besűrűsödjön. A végére a hús omlós lesz, a szaft mély ízű.
- Frissen, forrón tálaljuk, tésztával, rizzsel vagy nokedlivel, ki mivel szereti. Egy kis savanyúság jól illik mellé, és még jobban kiemeli az ízeket.
Mitől lesz igazán jó a vörösboros marhapörkölt?
A vörösboros marhapörkölt akkor jó igazán, ha a hús omlós, a szaft sűrű, mély ízű, és nem vizes alapban úszik. Ennél az ételnél szerintem a türelem a legfontosabb, mert a marhahúsnak idő kell, hogy igazán puha legyen.
A hagymát érdemes apróra vágni, mert főzés közben szépen szétfő a szaftban. Ettől lesz tartalmasabb az alap, külön sűrítés nélkül.
A húst jó nagyobb lángon lepirítani az elején, mert ettől erősebb, gazdagabb íze lesz a pörköltnek. Utána már nem siettetném: kis lángon, lassan főzve lesz igazán jó.
Milyen húsból érdemes készíteni?
Ehhez a recepthez a marhalábszár nagyon jó választás, mert hosszabb főzés után omlósra puhul, és sok ízt ad a szaftnak. Nem gyors húsrész, de pont ezért működik jól pörköltben.
Más marhahúsból is elkészíthető, de érdemes olyan részt választani, ami bírja a lassú főzést. A túl sovány hús könnyebben szárazabb lehet, mire a szaft igazán összeáll.
A húskockákat nem érdemes túl apróra vágni. Ha közepes méretűek, szépen megpuhulnak, de nem esnek teljesen szét a hosszabb főzés alatt.
Mikor kerüljön bele a vörösbor?
A vörösbort nem az elején adnám hozzá, hanem akkor, amikor a hús már majdnem teljesen puha. Így a bor íze nem különálló marad, hanem szépen belesimul a pörköltszaftba.
Nem kell belőle túl sok, de a 3 dl egy ilyen adaghoz jó mennyiség lehet. A lényeg, hogy szárazabb vörösbor legyen, mert az jobban illik a marhahúshoz és a paprikás-hagymás alaphoz.
Miután belekerül a bor, még érdemes főzni egy ideig fedő nélkül vagy félig lefedve, hogy a szaft kicsit besűrűsödjön, az ízek pedig összeérjenek.
Hogyan lesz jó sűrű a szaft?
A jó marhapörkölt szaftja nem attól lesz sűrű, hogy sok mindennel besűrítjük. Inkább attól, hogy a hagyma szépen szétfő, a hús lassan puhul, és közben nem hígítjuk túl vízzel.
Főzés közben mindig csak annyi vizet érdemes pótolni, amennyi feltétlenül kell. Ha egyszerre túl sok víz kerül bele, a pörkölt könnyen levesesebb lesz.
A végére akkor jó, ha a hús puha, a szaft pedig sűrűn bevonja. Ha túl híg maradna, fedő nélkül még pár percig lehet főzni, hogy jobban besűrűsödjön.
Mivel érdemes tálalni?
A vörösboros marhapörkölt nokedlivel az egyik legjobb, mert a galuska szépen felveszi a sűrű szaftot. Tésztával vagy rizzsel is működik, ha egyszerűbb köretet szeretnél.
Friss kenyérrel is nagyon jó, főleg ha bőven marad szaft a tányér alján. Egy ilyen pörköltnél szerintem a tunkolás teljesen természetes.
Savanyúság is jól illik mellé. Csemegeuborka, kovászos uborka, almapaprika vagy csalamádé szépen ellensúlyozza a tartalmas, vörösboros szaftot.
Másnap is finom?
Igen, a marhapörkölt másnapra sokszor még jobb lesz. Addigra a hús tovább áll a szaftban, az ízek jobban összeérnek, és az egész étel kerekebb lesz.
Melegítéskor lassan érdemes melegíteni, hogy a hús ne száradjon ki, és a szaft se kapjon le. Ha nagyon besűrűsödött, egy kevés vízzel lehet lazítani rajta.
Nagyobb adagban is érdemes főzni, mert jól melegíthető, és másnap nokedlivel, tésztával vagy friss kenyérrel ugyanúgy jó.
Szólj hozzá